4. fejezet

Sziasztok!

Ahogy azt már chatben, kommentben, és az előzetesnél is említettem, egy nappal korábban hozom a frisst. 

Ivu, Bia hatalmas köszönet a kommentért. MyDream neked azért a pár sorért a chaten. Ugyan nem írtad meg, hogy miután elolvastad, mennyire tetszett, amire azért nagyon kíváncsi vagyok :) Vehpotse-nak hogy e-mailben fejti ki a véleményét. Valamint a 12 rendszeres olvasónak is nagyon örülök.És hogy a látogatottság átlépte a 300 főt. Tényleg sokat jelent! :) Bár bevallom örülnék még egy- két véleménynek, ha leírnátok mi tetszett és mi nem. De tudom, ne legyek telhetetlen :)

Ami a mai fejezetet illeti, az eddigiekhez képest eltérő. Annyira hívnám fel a figyelmet, hogy figyelmesen olvassatok, mert az eleje nem Carrie szemszöge lesz! Egy idő után át fog váltani, de azt úgyis észreveszitek. 

Remélem, hogy ez senkit nem fog bezavarni. De direkt nem írtam, ki hogy hol kinek a szemszöge, mert ... majd megtudjátok, hogy miért :D

Előjáróban azt hiszem, ennyi elég is lesz. 

Jövő hét szerdán ismét rakok fel előzetest a következő fejezetből, érdemes lesz akkor is felnézni a blogra :) Friss pedig, ha minden jól megy, péntekre várható :)

Kíváncsian várom a véleményeket! :)

Kellemes olvasást!

Puszi, Csillu

 

„Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni.”

4. fejezet

Kedves Cheryl!

Gondolom Nate már értesített vagy kétségbe esve telefonált, mitévő legyen most. A helyzet az, hogy elbizonytalanodtam! Igazság szerint csak most gondoltam bele jobban, hogy miről is szólna ez az egész. Nem akarom kiteregetni a gyerekkorom a sajtónak. Persze van egy-két dolog, amit tudnak, de nem szeretném az egész életem egy könyvben viszont olvasni. Ismerem annyira az újságírókat, hogy tudjam bármit képesek kiforgatni.

Különben sem vagyok én olyan érdekes. A gyerekkorom is átlagos volt és habár most a sorozatszínészek életét élem, semmi egetverő nem történik velem.

Már látom, mekkora hülyeséget csináltam. Nem akarom, hogy a könyvben említett személyeket bármilyen atrocitás is érje. Fogalmam sincs, mit tehetnék most.

Egyáltalán nem vagyok biztos magamban.

Natere nem számíthatok, ő teljes vállszélességben a könyv mellett áll. És én még azt hittem, hogy ez valami vicc…

Tényleg nem tudom, mit csináljak most.

Ha felbontom a szerződést, akkor a stúdió és te is beperelhetsz.

De lennie kell valami köztes megoldásnak!

Ja, amúgy bocsi, hogy ismeretlenül zavarlak! Hidd el, nem szokásom. 

Szia!

Nem írtam alá, döbbentem rá, miután a küldés gombra kattintottam.

Bíztam benne, hogy ezzel az apró figyelmetlenséggel nem írtam le magam teljesen előtte.
Az órámra pillantottam, fél egy múlt, akkor nála most fél hét körül lehet. Talán még ma válaszol is.
Eszembe jutott Nate arca, hogy milyen elkeseredetten jelentette be, hogy csak később tudok találkozni Cheryl-el, mert elutazik Olaszországba.

 Egy emlék villant fel lelki szemeim előtt: egy göndör hajú kislány szalmakalapban az egyik strandon Rómában és egy kisfiú kergeti Vizi pisztollyal. Aztán pedig homokvárat építenek és rajzolgatnak. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Akkor voltam először Olaszországban. A lány arca ismét a tudatomba kúszott. Az én Carom... évek óta nem hallottam felőle semmit. Pedig mennyire jóban voltunk! Elhatároztam, ha lesz pár szabad napom felkeresem.
Egy új ötlet sejlett fel előttem: kicsit utána nézek ennek az írónőnek a neten. Rövid böngészés után megtudtam, hogy 24 éves. Jelenleg New Yorkban lakik. Már két könyvét kiadták és mind egytől egyig hatalmas siker volt. Aztán találtam egy blogot. Az utolsó előtti bejegyzés képeket és pár sort tartalmazott csupán. Blogon tartja a kapcsolatot az olvasóival?! Egyértelmű, - esett le - végülis írónő.
A legutolsó bejegyzés egy cikkel kezdődött majd ő írt pár sort.

" Szó szerint sokkoltatok a linkekkel, mikor felnéztem az oldalra! Nem gondoltam volna, hogy egy újság is lehozza a tegnap estét. Ahogy azt sem, hogy ilyen kompromittáló cikkben. Látjátok, ezért vagyok író és nem egy ilyen szennylapnál dolgozom. Bár minden kétséget kizárva hatalmas fantáziával áldotta meg a sors a szerzőt.
Annyit szeretnék leszögezni, hogy a képen a bal oldali srác a bátyám - szerintem mondjuk a hasonlóság nyilvánvaló - a jobb oldali pedig az egyik barátja. Ennyi. Nincs itt semmiféle szerelmi háromszög!
Hogy a cikk stílusának és valóság tartamának megfelelően reagáljak:
Cheryl Davis örömmel és büszkén vette tudomásul, hogy botrányhős lett! :)
Legyetek jók, a hét folyamán még jelentkezem. És ne feledjétek, nem kell minden újságnak hinni.
Puszi, Cheryl."

 Tetszett a stílusa, már egy ilyen hétköznapi szövegben is. Kétség kívül nagyon jó író.
De ettől függetlenül engem még mindig gyötört a bizonytalanság. Ha jobban belegondoltam, csak annyit tudna leírni, hogy jóban voltam a szomszéd gyerekekkel, akikkel persze sok csínyben benne voltunk, na meg hogy milyen szorgalmasan tanultam. Kész, vége, itt kifújt. Tényleg nem olyan érdekes, sőt mondhatni unalmas életem volt.
Jó, persze valahogy mégis eljutottam idáig...
A felhajtás körülöttem kezd nagyobb lenni, annak ellenére, hogy még mindig ugyan úgy sorozat színész vagyok.
Okkal kérdezhetik, hogy nem vagyok ezzel elégedett? De, nagyon is!
Teljesen biztos vagyok benne, hogy én nem bírnám sokáig a felkapott színészek életét. Szükségem van egy helyre az életemben, egy biztos pontra, ahol egy fárasztó nap után nyugodtan lepihenhetek. Egy otthonra.
Teljesen elégedett voltam a mostani állásommal. És tudtam, ha főszerepet kapnék egy filmben valószínűleg, csak akkor vállalnám el, ha New Yorkban forgatnák. A pillantásom a laptopomra esett. Frissítettem az oldalt és legnagyobb meglepetésemre egy új üzenet várt Cheryltől. Kis izgatottság lett úrrá rajtam, amikor megnyitottam.

Kedves Anonymus!

Két dolgot emelnék ki a leveledből:

1, Nem gondolod, hogy egy kicsit későn jutott eszedbe mérlegelni a helyzetet?! Mondjuk, mielőtt aláírod a szerződést átgondolhattad volna...

2, Ha az újságírós résszel rám céloztál, akkor közlöm veled, hogy én személy szerint utálok cikket írni! Nem dolgoztam újságnál, pláne nem ilyen szennylapoknál és nem is szándékozok! Saját szerkesztővel dolgozom, és természetesen neked van leginkább jogod megmondani, mi tetszik és mi az, ami nem.

Azért vagy bizonytalan, mert ez valami új. De ne aggódj, nem csak neked az. Megnyugtatlak, nem áll szándékomban beperelni téged.
Azért adtam meg a címet, ha valamit szeretnél, el tudj érni és nem zavarsz.
Bocsi, de semmi használható ötletem nincs…
Ha eszembe jut valami, jelentkezem.

Üdv, Cheryl!

Amint az elküldve szöveg felvillant egyből kiléptem a levelezőből és kikapcsoltam a gépet. A srácok még amikor írtam szóltak, hogy csipkedjem magam, mert már mennének. Gyorsan összeszedtem a szükséges dolgokat, majd lementem.
A mai estére a terv egy tengerparti buli volt. A héten egyértelműen minden rosszba belerángatnak, de úgy döntöttem hagyom magam. Három napja minden este bulizunk és valahogy minden reggel Matthias mellett ébredek. Nincsenek homályos részletek, mindenre tisztán emlékszem! Nem tagadom, elcsattant azóta még pár csók közöttünk. Imádok vele lenni. Nem gondoltam volna, hogy annyira jóban leszünk, hogy pár nap ismertség után - ha egészen pontos akarok lenni, ma reggel - beavatom abba, ami mostanában nyomaszt. Ő pedig eltökélte és belerángatta Luca-t is, hogy nem hagynak ezen gondolkodni, hanem ki kell élveznem velük együtt a még szabad napjaimat. Hiszen 5 nap múlva megyek haza és vár a munka.
Felvettünk egy napi ritmust: este buli, másnap miután magunkhoz térünk, elmegyünk futni, ebéd, rápihenés az esti folytatásra.

 Ez így megy már vasárnap óta. Az idő csak úgy röpül velük.
Hogy egészen pontosan hogy állok Mattel? Ez egy jó kérdés.
Mind a ketten érzünk a másik iránt egy letagadhatatlan vonzódást. Amikor nevet, nekem is mosolyra húzódik a szám. Órák hosszat beszélgetünk minden nap, egyre jobban megismerjük egymást. A gondolkodásával és bizonyos meglátásaival teljesen le tud nyűgözni. Kétség kívül megmozgatott bennem valamit, de ez még nem szerelem! Egy- két elvetemült pillanatomban elképzeltem milyen lenne az életem vele. Mindannyiszor rá kellett jönnöm, bármennyire is szeretném, nem lennék igazán boldog mellette. Erre a tényre mindig egy arc megjelenése világított rá. Ugyan amióta itt vagyok, nem álmodtam Chrissel, a gondolataimba folyton beférkőzik.
Az utat a partig gyalog tettük meg. Míg a srácok végig poénkodtak, én néma csendben sétáltam mellettük. A strandon, miután leterítettem a pokrócot leültem, és az előttem elterülő vizet figyeltem. Fél füllel még hallottam, hogy Luca bejelentette, elmegy valami üdítőért. De nem tudott per pillanat annyira érdekelni, hogy bármit is reagáljak rá. Csak ültem és figyeltem a naplementét. Pont, mint álmomban. A felismerés villámként hasított belém, pontosan ugyan ott vagyok, ez az a tengerpart. Mélyet sóhajtottam s behunytam a szemem. Az emlékek újult erővel rohantak meg.
- Mi a baj? - kérdezte egyből Matt.
- Semmi. - ráztam meg a fejem s összeszorítottam a szempilláimat, remélve, hogy így el tudom fojtani a kitörni készülő sírást.
- Nézz rám, kérlek! - suttogta gyengéden, majd az állam alá nyúlt és felemelte azt.
A szemébe néztem, de nem láttam őt rendesen, a könnyek elhomályosították az alakját.
- Istenem, Carrie! Gyere! - tárta ki a karjait. Gondolkodás nélkül bújtam az ölelésébe és zokogni kezdtem. Nem kellett semmit mondanom, tudta mi bánthat. - Annyira rossz ennyire megtörtnek látni. Bárcsak tehetnék valamit, bármit, hogy ne szenvedj! – egyik hátamon lévő kezét ökölbe szorította,míg a másikkal tovább simogatott.
- Ez a part... ez... mint az... álmomban... és... és...
- Shh! Nyugodj meg kérlek. Megmondom, mit fogsz csinálni. Hazamész, hétfőn találkozol a sráccal aztán, felhívod Bent és megkéred, szervezzen programot hármatoknak. A végén pedig megbeszéltek egy napot, amikor csak ketten találkoztok, hiszen rég láttátok egymást. Így legalább megtudod mennyit változott az évek során és hogy ugyanaz- e, mint akit szeretettél régen. Mert valljuk be hét év az hosszú idő. Aztán persze első dolgod lesz engem felhívni, értettem? – miközben beszélt végig nyugtatni próbált.
- Igen.
- Nagyszerű. Most pedig tessék mosolyogni. - jelentette ki határozottan miután letörölte a könnyeim.
- Imádlak. Mondtam már? – jelentettem ki miután sikerült megnyugodnom.
- Még nem. - nevetett fel.
- Ígérem, ha csak telefonon is zaklatlak, de le sem fogsz tudni vakarni magadról. - mondtam és újra átöleltem.
- Na, majd meglátjuk. - kuncogott, mire oldalba bokszoltam.
Erre ő elkezdett csikizni így kénytelen voltam menekülni előle. Nem vettem észre, hogy álnok módon a tenger felé terelt. Pillanatokon belül a másikat fröcsköltük, s közben hangosan kacagtunk, mint két kisgyerek.

Mire visszamentünk a pokróchoz Lucas a mára már összeszokottnak mondható csapat társaságában várt minket. A lányok sokat sejtetően elmosolyodtak, amikor látták, hogy Matt betakar egy törölközővel - gondolom észrevette, hogy egy kicsit vacogok - Ám sem ők, sem én nem szóltam semmit. Higgyenek, amit csak akarnak.

Rövid tanakodás és egyezkedés után az ’Én még soha’ játékra esett a választásuk. S mivel leszögezték, hogy mindenkinek részt kell vennie benne, esélyem se volt csak csendes figyelőnek megmaradni.

A sokadik kör után arra a következtetésre jutottam, hogy a holnapi napot sem úszom meg fejfájás nélkül…