Először is szeretném megköszönni azoknak, akik szavaztak. Jó érzéssel tölt el, hogy 14-en igennel szavaztatok.
Ahogy ígértem, ma meghoztam a következő fejezetet. Tudom, hogy az előző, ha csak finoman fejezem is ki magam, de unalmas volt, ez egy kicsit pörgősebb már. Egyébként úgy gondolom, néha kellenek ilyen részek is, nem sokára úgyis megint felpörögnek az események és zajlani fog az élet a szereplők körül.
Mi vár rátok ebben a részben? Vége Carrie egy hetes pihenőjének és újra munkába kell állnia Chace-el... De ugye emlékeztek, hogy Matt nem utazott el? És hogy mi is volt a múltkori fejezet vége? :) A folytatásban kiderül, hogy miként reagál Carrie a váratlan vendégre és hogy mit is keresett annyira. :)
Egyezzünk meg annyiban, hogy ha nincs egy komment sem, akkor nem feltétlenül kapjátok meg a fejezetet pénteken, hanem csak ha olvashatok legalább egy véleményt a fejezetről. Aki szintén ír, tudja milyen rossz érzés, ha egyáltalán nem kap visszajelzést, aki pedig csak olvassa a történeteket, gondoljon bele milyen lehet. (Egyébként emiatt volt a közvélemény kutatás is...)
Kellemes olvasást!
puszi, Csillu
16. fejezet
Egy ideig még meglepetten bámultam a velem szemben álló Chacet, majd ahogy láttam, hogy tekintete elkalandozik, egyből eszembe jutott, hogy öltözetem enyhén szólva is hiányos. Zavartan elmormoltam egy "mindjárt jövök"-et és a szobámba siettem.
Pillanatok alatt magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy pólót. Pár percen belül újra a nappaliban voltam.
- Szia. Ne haragudj, csak nemrég értünk haza. - szabadkoztam zavartan.
- Szia. Semmi gond. - adott két puszit és megölelt, majd a kanapé felé indult, hogy kényelembe helyezze magát.
- Kérsz valamit inni?
- Egy pohár hideg üdítő jól esne, köszönöm.
- Narancs, barack, kóla, sprite vagy ásványvíz? - kiabáltam ki a hűtőből.
- Narancs.
Az üveget két pohárral együtt egy tálcára raktam és felé vettem az irányt.
- Amúgy mit kerestél? - kérdezte Matt, aki az ajtófélfának támaszkodva figyelt.
- A telefonomat. Szinte biztos vagyok benne, hogy Nora már számtalanszor keresett, de lenémítottam, mikor a cégnél voltunk. Fogalmam sincs, hova raktam le.
- Gondolom a táskádban van, a cipős szekrényen.
- Tényleg! Köszi. - elhaladva mellette egy puszit nyomtam az arcára.
A mobilom valóban ott volt, és ahogy sejtettem, volt pár nem fogadott hívásom is és egy sms.
Az üzenetet olvasva egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, majd elmosolyodtam.
"Jelentem épségben megérkeztem, minden rendben. Nem kell izgulni, strapabíró vagyok, engem a légi katasztrófák messziről elkerülnek! (Igen, tudom, hogy mindig benned van a félsz.)
Csak okosan, rendben? Üdvözlöm Mattet is.
Anyuék puszilnak. Szeretlek hugi! L. "
- Lucas?
- Igen, üdvözöl. - fordultam Matt felé.
Bólintott, majd a konyhába vonult. Még gyorsan írtam egy üzenetet Noranak, hogy még élek, később majd hívom, de most itt van Chace.
Leültem mellé, majd megbeszéltük, hogy a héten mikor és hol találkozunk, aztán elővarázsoltam a laptopomat is és egy hét pihenő után újult energiával vágtunk bele a munkába.
- Miért pont New York? Úgy értem, ha valaki a filmiparról beszél, az első, ami mindenkinek beugrik, az Hollywood.
- Pontosan ezért. Ott sokkal nehezebb szerepet kapni... Bár valószínűleg az is sokat nyom a latba, hogy az első két filmet, amiben szerepeltem, ott forgattuk és Los Angeles nem vonzott annyira. Kicsit ki is ábrándultam belőle. Ezért is örültem meg nagyon, mikor megkaptam a szerepet a sorozatban.
- Mi a véleményed New Yorkról?
- Őszintén? - csillant fel a tekintete, mire csak mosolyogva bólintottam. - Imádom, egyszerűen lenyűgöző egy város. Itt élek már lassan négy éve, de mindig fedezek fel valami újat, ami meglep. Tetszik a város energiája, érzed, ahogy lüktet. New York egy nagy játszótér. Imádok a szabadban lenni. Főleg nyáron. A telet is szeretem, teljesen más hangulatot ad, ahogy az utcákat ellepi a frissen hullott fehér hó, az épületek karácsonyi díszekben pompáznak. Megvan a varázsa... Itt érzem otthon magam.
Meglepett ez a nagy lelkesedés, amivel a városról mesélt, ahogy jellemezte.
- Mi az? - kérdezte, mikor feltűnt neki szótlanságom.
- Nem gondoltam volna, hogy van még valaki olyan rajtam kívül, akit évek múltán is ennyire magával ragad a város. Csak meglepődtem. - feleltem halkan, majd vállat vontam.
A beszélgetést folytatva sok minden kiderült. Ha már szóba hozta a sorozatot, jobbnak láttam most rátérni arra is.
Először azt mesélte el, hogy hogy kezdődött minden. Majdnem két évig az egyik kollégájával - Ed Westwick - lakott együtt. Az ötlet aztán jött, hogy jobban megismerkedtek. Mint kiderült, Ed még nem lakott távol a szüleitől. Chace azt állítja, ő tanította meg neki, hogy kell bekapcsolni a mosógépet. Eleinte ugyan kételkedtem ebben, de volt jó pár sztorija, ami meggyőzött.
Beszélt a barátságukról, ami azóta is töretlen, sőt már testvérként tekintenek a másikra.
Rengeteg vicces sztorit hallottam, ami az alatt a két év alatt történt meg velük, hogy együtt laktak. Persze volt köztük sok olyan is, amire azt mondta, inkább ne írjam le.
- Megmondom, mi lesz. Beszélsz Eddel, hogy adjon nekem egy interjút. Természetesen Veled kapcsolatban. Rákérdezek, majd jó pár olyan dologra is, amit te meséltél. Meglátjuk, ő hogy emlékszik rá.
- Ez nem rossz ötlet! Egy történet az én szemszögemből, aztán az az övéből...
- Azt majd még meglátjuk, mennyire lesz úgy jó. Csinálok két- három verziót és a legjobbat kiválasztod.
- Rendben.
- Amúgy is gondoltam már rá, hogy még egy- két munkatársaddal is kéne beszélgetnem, hogy ők hogy látnak külső szemmel. Teljes képet akarok visszaadni rólad.
- Szuper. - sóhajtott megadóan.
Épp leszúrni készültem, hogy csak ne panaszkodjon, mikor Matt jelent meg a nappaliban, kezében az Ipohne-jával edző felszerelésben.
- Nem akarok zavarni, csak szólni jöttem, hogy elmegyek futni.
- Most? Ebben a kánikulában?
- Igen, muszáj formában tartanom magam, különben az edző ki lesz akadva. A múlt héten nagyon elhanyagoltam. Egyébként már megszoktam ezt a hőséget, edzettünk mi már ennél nagyobb kánikulában is a spanyol tengerparton...
- Te tudod, de vigyázz magadra! A legcélszerűbb, ha a park körül kiépített futópályát használod, az legalább biztonságos.
- Tényleg! Köszi. - elhaladva mellette egy puszit nyomtam az arcára.
A mobilom valóban ott volt, és ahogy sejtettem, volt pár nem fogadott hívásom is és egy sms.
Az üzenetet olvasva egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, majd elmosolyodtam.
"Jelentem épségben megérkeztem, minden rendben. Nem kell izgulni, strapabíró vagyok, engem a légi katasztrófák messziről elkerülnek! (Igen, tudom, hogy mindig benned van a félsz.)
Csak okosan, rendben? Üdvözlöm Mattet is.
Anyuék puszilnak. Szeretlek hugi! L. "
- Lucas?
- Igen, üdvözöl. - fordultam Matt felé.
Bólintott, majd a konyhába vonult. Még gyorsan írtam egy üzenetet Noranak, hogy még élek, később majd hívom, de most itt van Chace.
Leültem mellé, majd megbeszéltük, hogy a héten mikor és hol találkozunk, aztán elővarázsoltam a laptopomat is és egy hét pihenő után újult energiával vágtunk bele a munkába.
- Miért pont New York? Úgy értem, ha valaki a filmiparról beszél, az első, ami mindenkinek beugrik, az Hollywood.
- Pontosan ezért. Ott sokkal nehezebb szerepet kapni... Bár valószínűleg az is sokat nyom a latba, hogy az első két filmet, amiben szerepeltem, ott forgattuk és Los Angeles nem vonzott annyira. Kicsit ki is ábrándultam belőle. Ezért is örültem meg nagyon, mikor megkaptam a szerepet a sorozatban.
- Mi a véleményed New Yorkról?
- Őszintén? - csillant fel a tekintete, mire csak mosolyogva bólintottam. - Imádom, egyszerűen lenyűgöző egy város. Itt élek már lassan négy éve, de mindig fedezek fel valami újat, ami meglep. Tetszik a város energiája, érzed, ahogy lüktet. New York egy nagy játszótér. Imádok a szabadban lenni. Főleg nyáron. A telet is szeretem, teljesen más hangulatot ad, ahogy az utcákat ellepi a frissen hullott fehér hó, az épületek karácsonyi díszekben pompáznak. Megvan a varázsa... Itt érzem otthon magam.
Meglepett ez a nagy lelkesedés, amivel a városról mesélt, ahogy jellemezte.
- Mi az? - kérdezte, mikor feltűnt neki szótlanságom.
- Nem gondoltam volna, hogy van még valaki olyan rajtam kívül, akit évek múltán is ennyire magával ragad a város. Csak meglepődtem. - feleltem halkan, majd vállat vontam.
A beszélgetést folytatva sok minden kiderült. Ha már szóba hozta a sorozatot, jobbnak láttam most rátérni arra is.
Először azt mesélte el, hogy hogy kezdődött minden. Majdnem két évig az egyik kollégájával - Ed Westwick - lakott együtt. Az ötlet aztán jött, hogy jobban megismerkedtek. Mint kiderült, Ed még nem lakott távol a szüleitől. Chace azt állítja, ő tanította meg neki, hogy kell bekapcsolni a mosógépet. Eleinte ugyan kételkedtem ebben, de volt jó pár sztorija, ami meggyőzött.
Beszélt a barátságukról, ami azóta is töretlen, sőt már testvérként tekintenek a másikra.
Rengeteg vicces sztorit hallottam, ami az alatt a két év alatt történt meg velük, hogy együtt laktak. Persze volt köztük sok olyan is, amire azt mondta, inkább ne írjam le.
- Megmondom, mi lesz. Beszélsz Eddel, hogy adjon nekem egy interjút. Természetesen Veled kapcsolatban. Rákérdezek, majd jó pár olyan dologra is, amit te meséltél. Meglátjuk, ő hogy emlékszik rá.
- Ez nem rossz ötlet! Egy történet az én szemszögemből, aztán az az övéből...
- Azt majd még meglátjuk, mennyire lesz úgy jó. Csinálok két- három verziót és a legjobbat kiválasztod.
- Rendben.
- Amúgy is gondoltam már rá, hogy még egy- két munkatársaddal is kéne beszélgetnem, hogy ők hogy látnak külső szemmel. Teljes képet akarok visszaadni rólad.
- Szuper. - sóhajtott megadóan.
Épp leszúrni készültem, hogy csak ne panaszkodjon, mikor Matt jelent meg a nappaliban, kezében az Ipohne-jával edző felszerelésben.
- Nem akarok zavarni, csak szólni jöttem, hogy elmegyek futni.
- Most? Ebben a kánikulában?
- Igen, muszáj formában tartanom magam, különben az edző ki lesz akadva. A múlt héten nagyon elhanyagoltam. Egyébként már megszoktam ezt a hőséget, edzettünk mi már ennél nagyobb kánikulában is a spanyol tengerparton...
- Te tudod, de vigyázz magadra! A legcélszerűbb, ha a park körül kiépített futópályát használod, az legalább biztonságos.
- Rendben.
Ahogy Matt elment, folytattuk volna a munkát, de Chace mobilja kényszer pihenőre ítélt. Hosszasan egyezkedett valamivel kapcsolatban Nate-el és csak nagy nehezen sikerült közös nevezőre jutniuk.
- Ne haragudj. - nézett rám miután letette.
- Semmi gond. Folytathatjuk?
- Persze.
- Oké. Ciki- nem ciki, de nem igazán vagyok képbe a Gossip girlel. Szóval mesélj, aztán majd utólag kitalálunk kérdéseket.
- Komolyan? - látszott rajta, hogy ezzel a kijelentésemmel sikerült meglepnem.
- Igen. Hallani sokat hallottam róla, de sose volt annyi időm, hogy megnézzem. Vagy ha volt is, azt mással töltöttem.
- Értem. Hát akkor megpróbálkozok a feladattal. Az első évadot még 2007-ben forgattuk, részletekbe menően arról nem nagyon tudok már mesélni. A sorozat eléggé provokatív. A történet középpontjában egy elit manhattani iskola legmenőbb diákjai állnak. Ezeknek a fiataloknak a nem mindennapi életéről ír blogot Gossip girl néven egy kilétét fel nem fedő bennfentes, aki sms-ben is értesíti a legjobb botrányokról a diákokat. Persze a sorozatban eltúlozva jelennek meg a felső tízezer jellemvonásai.
- Te Nate-et alakítod, igaz? Mesélj róla egy kicsit. Mennyire illik rád ez a szerep?
- Nate nagyon férfias, amivel könnyen tudok azonosulni. Két lábbal áll a földön és a szíve is a helyén van, pont ezért nem felhőtlen az élete a felszínes Upper East Side-on. Közös pontunk még, hogy ő is és én is odavagyunk a sportért és a csajokért. - kijelentésén mosolyognom kellett.
- Mi az, ami miatt leginkább kedveled a szerepedet? - erőltettem komolyságot magamra.
- Újraélhetem az iskolás éveimet. Ezen kívül azt is szeretem benne, hogy rengeteg vonzó nő vesz körül. - nevette el magát.
- Hiányzik az iskola? - kérdeztem meglepődve.
Ahogy Matt elment, folytattuk volna a munkát, de Chace mobilja kényszer pihenőre ítélt. Hosszasan egyezkedett valamivel kapcsolatban Nate-el és csak nagy nehezen sikerült közös nevezőre jutniuk.
- Ne haragudj. - nézett rám miután letette.
- Semmi gond. Folytathatjuk?
- Persze.
- Oké. Ciki- nem ciki, de nem igazán vagyok képbe a Gossip girlel. Szóval mesélj, aztán majd utólag kitalálunk kérdéseket.
- Komolyan? - látszott rajta, hogy ezzel a kijelentésemmel sikerült meglepnem.
- Igen. Hallani sokat hallottam róla, de sose volt annyi időm, hogy megnézzem. Vagy ha volt is, azt mással töltöttem.
- Értem. Hát akkor megpróbálkozok a feladattal. Az első évadot még 2007-ben forgattuk, részletekbe menően arról nem nagyon tudok már mesélni. A sorozat eléggé provokatív. A történet középpontjában egy elit manhattani iskola legmenőbb diákjai állnak. Ezeknek a fiataloknak a nem mindennapi életéről ír blogot Gossip girl néven egy kilétét fel nem fedő bennfentes, aki sms-ben is értesíti a legjobb botrányokról a diákokat. Persze a sorozatban eltúlozva jelennek meg a felső tízezer jellemvonásai.
- Te Nate-et alakítod, igaz? Mesélj róla egy kicsit. Mennyire illik rád ez a szerep?
- Nate nagyon férfias, amivel könnyen tudok azonosulni. Két lábbal áll a földön és a szíve is a helyén van, pont ezért nem felhőtlen az élete a felszínes Upper East Side-on. Közös pontunk még, hogy ő is és én is odavagyunk a sportért és a csajokért. - kijelentésén mosolyognom kellett.
- Mi az, ami miatt leginkább kedveled a szerepedet? - erőltettem komolyságot magamra.
- Újraélhetem az iskolás éveimet. Ezen kívül azt is szeretem benne, hogy rengeteg vonzó nő vesz körül. - nevette el magát.
- Hiányzik az iskola? - kérdeztem meglepődve.
- Akármilyen furán is hangzik, de igen. Főként az általános iskola. A gondtalan gyerek évek, amikor még volt két olyan közeli barátom, akikkel mindent megoszthattam. Amikor a legnagyobb problémám az volt, hogyan törjek borsot valakinek az orra alá. De azok a grillpartik is hiányoznak, amiket anyuék szoktak rendezni. Ha túl nagy rajtam a nyomás, gyakran előfordul, hogy kocsiba ülök, és meg sem állok egészen Plano-ig - sok mindenre rá szerettem volna kérdezni, de nem akartam kibillenteni a gondolatmenetéből - Közel a házunkhoz van egy kis tó, körülötte mezők. - nem kellett, hogy folytassa a környék leírását, a képzeletemben egyből megjelent az említett hely. A tó vízének simaságát a szél törte meg, a nap fénye csillogott a kék felületen. A környéken meghatározott távolságban padokat helyeztek el. A környező kisebb dombok élénkzöld színben pompáztak, melyet az éppen akkor nyíló virágok sárga, piros, fehér szirmai tettek színesebbé. A tó távolabbi részén, a parton több szomorúfűz is állt. Az egyiknek a törzse egy nagy viharnak köszönhetően megdőlt és tökéletes ülőhelyként szolgált az arra tévedőnek. Rengeteg időt töltöttünk ott. - Az egyik szomorúfűz volt a törzshelyünk, de gyakran egyedül is elmentem oda. A csend, a tiszta levegő és a nyugalom, amit a hely sugárzott, mindig segített rendezni kusza gondolataimat.
Hosszú percekig mindketten csak hallgattunk. Láttam Chace-en, hogy csak a testben van mellettem, lélekben a távoli múltban jár. Azt pedig még csak nem is sejtette, hogy hasonló emlékek kavarognak bennem is.
Talán utoljára tíz éve járhattam ott, mégis meglepően pontosan emlékeztem a legapróbb részletekre is.
Az oka, hogy évek óta még csak a tó közelébe se mentem, egy keserédes emlék. Egy délután, melyen olyan őszinte voltam vele, mint azóta soha. Egy délután, mikor fel mertem vállalni az érzéseimet és nyíltan beszéltem róla és bíztam a legjobbakban. Az a délután, amelyen elvesztettem a legjobb barátomat, csak mert kimondtam, hogy szeretem. Láttam magam előtt az egész beszélgetést és az érzések újra magukkal ragadtak. A torkom elszorult, éreztem, hogy percek kérdése és elsírom magam.
- Kicsit eltértem a témától, bocsi. Hol is tartottunk? Nate karakterénél, ugye? - szólalt meg végül Chace, ezzel teljesen visszarántva a valóságba.
- Igen. Egy pillanat. - a hangom alig hallhatóan ugyan, de megremegett. Felálltam a kanapéról és a mosdóba mentem. Figyeltem rá, hogy normál tempóban haladjak, holott legszívesebben rohantam volna.
Amint becsukódott mögöttem az ajtó, nekidőlve csúsztam le a földre. Tudtam, hogy nem hagyhatom most el magam, mert pillanatok alatt észrevenné, hogy sírtam.
Igyekeztem mély levegővételekkel lenyugtatni magamat és háborgó lelkemet. Nem volt egyszerű feladat, hiszen az agyamban továbbra is pörögtek a fájó képkockák. És akármennyire nem akartam rá gondolni, egyre több részlet ugrott be.
Taktikát váltottam. Szorosan lehunytam a szemem és magam elé képzeltem egy kék szempárt, melyhez egy mosolygós arc társult. A fülemben csengtek korábbi szavai, mikor próbált megnyugtatni. Szinte már éreztem, ahogy karjaim simogatja, és azt suttogja, minden rendben lesz. És sikerült! Mattre gondolva a légzésem normalizálódott, hevesen dobogó szívem is lassabban pumpálta a vért az ereimbe. Erőt vettem magamon, felálltam, a mosdóhoz mentem. Megmostam az arcom, majd visszasétáltam a nappaliba.
Hosszú percekig mindketten csak hallgattunk. Láttam Chace-en, hogy csak a testben van mellettem, lélekben a távoli múltban jár. Azt pedig még csak nem is sejtette, hogy hasonló emlékek kavarognak bennem is.
Talán utoljára tíz éve járhattam ott, mégis meglepően pontosan emlékeztem a legapróbb részletekre is.
Az oka, hogy évek óta még csak a tó közelébe se mentem, egy keserédes emlék. Egy délután, melyen olyan őszinte voltam vele, mint azóta soha. Egy délután, mikor fel mertem vállalni az érzéseimet és nyíltan beszéltem róla és bíztam a legjobbakban. Az a délután, amelyen elvesztettem a legjobb barátomat, csak mert kimondtam, hogy szeretem. Láttam magam előtt az egész beszélgetést és az érzések újra magukkal ragadtak. A torkom elszorult, éreztem, hogy percek kérdése és elsírom magam.
- Kicsit eltértem a témától, bocsi. Hol is tartottunk? Nate karakterénél, ugye? - szólalt meg végül Chace, ezzel teljesen visszarántva a valóságba.
- Igen. Egy pillanat. - a hangom alig hallhatóan ugyan, de megremegett. Felálltam a kanapéról és a mosdóba mentem. Figyeltem rá, hogy normál tempóban haladjak, holott legszívesebben rohantam volna.
Amint becsukódott mögöttem az ajtó, nekidőlve csúsztam le a földre. Tudtam, hogy nem hagyhatom most el magam, mert pillanatok alatt észrevenné, hogy sírtam.
Igyekeztem mély levegővételekkel lenyugtatni magamat és háborgó lelkemet. Nem volt egyszerű feladat, hiszen az agyamban továbbra is pörögtek a fájó képkockák. És akármennyire nem akartam rá gondolni, egyre több részlet ugrott be.
Taktikát váltottam. Szorosan lehunytam a szemem és magam elé képzeltem egy kék szempárt, melyhez egy mosolygós arc társult. A fülemben csengtek korábbi szavai, mikor próbált megnyugtatni. Szinte már éreztem, ahogy karjaim simogatja, és azt suttogja, minden rendben lesz. És sikerült! Mattre gondolva a légzésem normalizálódott, hevesen dobogó szívem is lassabban pumpálta a vért az ereimbe. Erőt vettem magamon, felálltam, a mosdóhoz mentem. Megmostam az arcom, majd visszasétáltam a nappaliba.
- Minden rendben? Olyan sápadtnak tűnsz. – fürkészte az arcomat Chace.
- Csak egy kicsit szédülök, valószínűleg túl sokat voltam a napon. – vontam vállat egy halvány mosoly kíséretében.
- Hozok egy pohár vizet. – pattant fel.
Pillanatokon belül vissza is tért és a kezembe nyomta a poharat. Le akartam rakni az asztalra, mert egyáltalán nem voltam szomjas, de Chace szúrós tekintetét meglátva egyből meggondoltam magam és megittam az egészet. Elégedetten ült vissza a helyére, de még egy ideig aggódva méregetett.
- Jól vagyok! – bizonygattam. – Folytassuk, jó?
- Rendben. – tekintete az órájára tévedt. – Jesszusom, már ennyi az idő?! Ne haragudj, de most rohannom kell. Natetel találkozok és allergiás a késésre.
- Akkor holnap folytatjuk.
- Persze.
Gyengéden megölelt, egy puszit adott a homlokomra, majd kinyitotta az ajtót.
Legnagyobb meglepődésünkre Noraval találtuk szembe magunkat. Az egyik keze a levegőben, feltehetőleg épp kopogni készült. Hirtelen feleszmélt és leengedte maga mellé. Üdvözölték egymást Chace-el és Ő már rohant is.
- Ne álljunk itt, gyere be! – sóhajtottam, miután a lift ajtaja bezáródott és rá emeltem tekintetem.
- Azt hitted, megúszol egy nyamvadt sms-el? – érdeklődött morcosan.
- Nem, dehogy. Ne haragudj, hogy nem hívtalak, de kissé zűrös volt a délelőttöm. Reggel kikísértem Lucast a reptérre, aztán hazafelé be kellett ugranom a céghez is. Ahogy hazaestem épp hogy le tudtam zuhanyozni, Chace már itt is volt.
- Na jó. Most az egyszer elnézem.
- A múlt héten alig tudtunk beszélni, mesélj mi történt!
- Kezdek kicsit besokallni a munkától. Mindent az én nyakamba akarnak sózni… De amúgy minden oké.
- Tudod, hogy nem feltétlenül erre gondoltam. Ne kínozz, ki vele!
- Ha Natere célozgatsz, - sóhajtott fel teátrálisan majd hatalmas mosollyal az arcán folytatta – örömmel jelentem be, hogy már három napja hivatalosan is együtt vagyunk!
- Tudtam én, tudtam. Megmondtam, hogy össze fogtok jönni! Úgy örülök nektek! – vetettem magam a nyakába.
- Oké, oké, én is szeretlek, de megfojtasz!
- Bocsi.
Mosolyogva hallgattam végig, ahogy elmesélte, hogy mi is történt egész pontosan. Teljesen részletekbe menő beszámolót kaphattam. Vagy fél órán keresztül ecsetelte az este minden egyes mozzanatát. Ilyenkor szoktam komolyan elgondolkodni rajta, hogy Nora miért nem lett írónő, hiszen remekül bánik a szavakkal. Az arcát tanulmányozva megbizonyosodhattam róla, hogy nagyon boldog. A szemei csak úgy csillogtak, ajkain pedig letörölhetetlen vigyor játszott. Hát igen, szép dolog a szerelem…
Már épp azon voltam, hogy elmesélem neki, mi is van Matt és köztem, mikor más témát hozott szóba. Így a nagy vallomás a részemről későbbre marad…
- Remélem estére nincs semmi programod. – kezdte. Megráztam a fejem, így nyugodtan folytatta. – Gyere át hozzám, csinálunk egy kis sütögetést az udvaron. Lesz ott pár régi ismerős is.
- Nagy gond lenne, ha vinnék valakit?
- Nem, nyugodtan.
Láttam rajta, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését, de mielőtt bármiről is faggatni kezdett volna, gyorsan más irányba tereltem a beszélgetést:
- Elkészítem a kedvenc salátádat...
- Remek ötlet! Akkor ezt is megbeszéltük. Most megyek is. Legkésőbb hétre legyetek ott!
- Rendben.
Pillanatokon belül egyedül maradtam. Egy nagy sóhaj kíséretében álltam fel. Az asztalról összeszedtem a poharakat és üdítőket majd a konyhába vittem. Aztán a szobám felé vettem az irányt. Mivel nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, elkezdtem rendet rakni.
Már úgyis esedékes volt egy ideje, hogy a szekrényben szortírozzak. Annyira belemerültem a pakolászásba, hogy egy hangos sikoly hagyta el a torkom, amint megéreztem két a derekam köré fonódó kart.
- Nyugi, csak én vagyok.
- Matt, a frászt hoztad rám. – csaptam a kezére. Szembe fordított magával. - Nem is hallottam, hogy megjöttél.
- Lekötötte a figyelmedet ez a sok cucc! – mutatott a ruha halomra. – Chace láttam, már elment.
- Igen, a menedzserével, Natetel találkozik. Itt volt Nora és meghívott magához estére. Lesz ott pár régi barátunk is, grillezni fognak. Szeretném, ha velem jönnél. – néztem rá félve.
- Ezer örömmel. – mosolyodott el, majd kezeivel eltűrt egy szemembe lógó kósza tincset és azzal a mozdulattal végigsimított az arcomon.
Lehunytam a szemem és élveztem az érintését. Lehelete a nyakamat cirógatta, s ajkai pillanatokon belül rabul ejtették az enyémet. Csukott szemmel igyekeztem teljesen átadni magam a csóknak. Kezeim a hajába szántottak és közelebb húztam magamhoz. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól.
- Megyek, lezuhanyzok. – suttogta s még egy szédítő és vérforraló csókkal jutalmazott.
Amíg ő felfrissítette magát én a vendégszobába mentem, ahol Lucas aludt. Lehuzatoltam az ágyneműt és újat raktam fel. Gyorsan összeporszívóztam aztán a konyhába indultam.
Az idő már négy óra felé járt, így nekiálltam a saláta elkészítésének. Matt egy ideig figyelemmel kísérte a műveletet és közben beszélgettünk. Aztán átvonult a nappaliba és a kanapéra telepedett. Figyelmét a tévének szentelte, míg én tovább tettem- vettem a konyhában. Mikor végeztem, kimentem hozzá. Már épp mesélni kezdtem volna neki, mikor észrevettem, hogy elnyomta az álom.
Ajkain halvány mosoly játszott, az arca békés volt. Nem volt szívem felkelteni, így a laptopom magamhoz véve az étkező asztalhoz osontam.
A kijelző már rég elsötétedett. A kurzort megmozdítva újra elém tárult, a ma megírt jó pár oldal. A tekintetem szabályszerűen vonzotta a következő mondat: „ A gondtalan gyerek évek, amikor még volt két olyan közeli barátom, akikkel mindent megoszthattam.”
A düh pillanatok alatt forrongani kezdett bennem. Mintha csak én tehetnék róla, hogy eltávolodtunk egymástól! Idegesen kattintottam a mentés gombra majd a piros x-re a jobb felső sarokban.
A gépet eltolva magam elől, karjaimra borulva igyekeztem – ha csak egy kis időre is - száműzni Chace-t a gondolataim közül…
szia!
VálaszTörlésfú hát nekem nagyon tetszik a történeted :D igaz el tudnék viselni benne még több Chace-t, de gondolom ez még egy kicsit várat magára :D jó hogy nem ugrottál egyből bele a közepébe, hanem fokozatosan építed fel az egészet, így lesz kerek :) és ebből is kiderül, hogy az élet nem olyan egyszerű mint amilyennek tűnik :)
csak annyit tudok már írni, hogy így tovább és nagyon várom már a következő részt :)
Szia!
VálaszTörlésPontosan, ahogy mondod :D Chace még kicsit várat magára, de fokozatosan egyre többet lesz jelen :D A következő rész - a kommentednek köszönhetően :) - perceken belül fel fog kerülni.
Remélem, hogy tetszeni fog :)
Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet!
puszi, Csillu