29. fejezet

Sziasztok! :)

Nem csalás, nem ámítás itt a következő fejezet :) be kell hogy valljam, a 60 megtanulandó tétel között ez nyújtotta az egyetlen kikapcsolódást és relaxációt, így elég hamar elkészültem vele.
Nos ki mit gondol, lesz lánykérés? Ha igen, milyen? Mit reagál Nora? És egyáltalán Carrie Nate kérésére? :) Az esti összejövetel folytatódik és a felsorolt kérdések egy részére még a mai részben választ is kaptok.
A képek almenüpontba már felkerül néhány kép, ami ehhez a fejezethez kapcsolódik. A hét folyamán pedig pótolom az elmaradásomat :)
Kellemes hetet mindenkinek! :)
A végére még egy kis zenei ajánlás: I like how it feels nem kapcsolódik kimondottan a fejezethez, de nagyon nyárias hangulata van, én személy szerint imádom :)
Kellemes olvasást! :) Véleményeiteket továbbra is szeretettel várom :))

puszi, Csillu

29. fejezet

A kezem megállt a mozdulatban s döbbenten meredtem a mellettem álló srácra. Pár percig csak szótlanul álltunk, és míg én az arcát tanulmányoztam, addig ő türelmesen várt. A humor egyetlen apró jelét sem láttam rajta megjelenni. Reménykedve pislogott rám.
- Te nem viccelsz. - jelentettem ki a csendet megtörve.
- Már miért tenném? - értetlenkedett. - Nézd, tudom, hogy egy kicsit gyors volt már az összeköltözésünk is, de évek óta ismerjük egymást. Őszinte leszek veled, már az első beszélgetésünk óta szerelmes vagyok belé. Az elmúlt hónapok pedig megerősítettek abban a hitemben, hogy Nora az egyetlen személy, akivel le tudnám élni az életem hátralevő részét. Annyi időt elvesztegettem már, többet nem akarok. - nézett mélyen a szemembe.
Meglepetten hallgattam Nate monológját s a mondandója végére biztos voltam benne, hogy mindenben segédkezni fogok, hogy a lánykérés a lehető legjobb kimenetellel végződjön.
- Nora múltját ismerve kapásból azt mondanám, hogy nem lesz a válasza. Viszont egy valamit lehet hogy te sem tudsz. Amióta tudjuk mi történt, egyetlen pasit sem volt hajlandó megtűrni maga mellett. Aztán jöttél te és pillanatok alatt elnyerted a bizalmát és a szerelmét is. Ha belement abba, hogy összeköltözzetek, nem hiszem, hogy erre képes volna nemet mondani. - mosolyogtam rá biztatóan. - Ami engem illet, kérj bármit, ezer örömmel segítek. Van már valami konkrét terved?
- Én személy szerint a holnapi napra gondoltam. Szabadságon lesz, így az egész napot együtt töltjük. Aztán este a tengerparton...
- Ne is folytasd, már tudom. Te csak foglald le őt, a többire ne legyen gondod.
- Köszönöm! - terült el egy hatalmas vigyor az arcán majd megölelt.
- Ti meg miben sántikáltok? - közeledett felénk gyanakvóan Chace.
- Majd később beavatlak, de most vidd ezt ki, - nyomtam a kezébe a tányérokat - mielőtt Nora gyanút fog, mi is megyünk mindjárt.
- De...
- Chace, ígérem mindent meg fogsz tudni, csak menj már! - néztem rá könyörgően.
- Oké, oké. - adta meg magát.
Natetel még pár dolgot egyeztettünk, majd mi is követtük Chacet. Az este további része úgy zajlott, mintha mi sem történt volna és látszólag Noranak nem tűnt fel semmi.

Meglepődve tapasztaltam, hogy Chace sokkal felszabadultabban viselkedik, mint azt reméltem volna a tegnap és ma történtek után. Natetel rengeteget húzták egymást és sokszor mi sem úsztuk meg, hiába a feléjük lövellt szúrós pillantások, boldogan köszörülték rajtunk a nyelvüket.
Eszembe jutott az előző alkalom, amikor itt grilleztünk. Ugyan akkor jóval többen voltunk - régen látott barátok társaságában - és Matt ült mellettem, most mégis jobban érzem magam. Bár az okát nem tudnám megmondani miért, de egyszerűen így érzetem.
Az idő csak úgy rohant, miközben mi nevetve üldögéltünk a teraszon és vidáman sztorizgattunk. Néha elkaptam a pillanatot, amikor Nate tekintete megakadt a barátnőmön, majd amikor szerelmesen összenéztek, elfojtottam egy mosolyt. Őszintén remélem, hogy Nora nem fog holnap bepánikolni a gyűrű láttán, mert ez is benne van a pakliban.
- Hu, szobára fiatalok! - röhögött fel mellettem Chace az összegabalyodó pár láttán.

- Menjünk! - suttogtam rá nézve.
Pillanatok alatt leolvasta a számról, mit mondtam, majd egy aprót bólintott. Noraék persze semmit nem vettek észre ebből a néma kommunikációból. Pár percig még folytattuk a beszélgetést, majd a vendéglátást megköszönve búcsúzkodni kezdtünk. Miközben Nate megölelt, a fülembe mormolta, hogy holnap még egyeztetünk.
- Igazán maradhatnátok még! - jegyezte meg barátnőm.
- Későre jár már, holnap korán kelek. Reggel Chaceszel kezdek, de be kell ugranom még a céghez is és van ezen kívül jó pár elintézni valóm. Ne haragudj, majd legközelebb. - öleltem magamhoz Norát. Elképesztő, hogy milyen könnyen kitaláltam ezt a kis mentséget magamnak. Néha még saját magamat is meglepem...
- Hát jó, de szavadon foglak. - nevetett.
Adtam neki két puszit, majd elindultam. Kissé bizonytalanul méregettem a már motoron ülő és rám váró srácot.
- Na gyere már, épségben elhoztalak ide is. - villantott rám egy édes mosolyt.
- Csak semmi extrém manőver. - sóhajtottam, miközben a bukósisakért nyúltam, hogy felvegyem. Aztán felültem mögé és a dereka köré fontam karjaimat.
- Jó utat, vigyázzatok magatokra. - hallottam még Nate hangját aztán a motor felbőgött és már ott sem voltunk.
Az egész út alatt lehunyt szemmel ültem mögötte. Úgy éreztem jobb, ha nem látom mit művel, így inkább a fejemet a hátának döntve élveztem, hogy ilyen közel lehetek hozzá. Talán még sem olyan rossz dolog vele motorozni - suhant át az agyamon a gondolat, mire önkéntelenül is mosolyra húzódtak ajkaim.
Már kezdtem megszokni, a köztünk lévő minimális távolságot, mikor éreztem, hogy lassít.
Szemeimet csak akkor nyitottam ki, amikor teljesen megálltunk. S csak miután levettem a sisakot néztem fel. Meglepetten vettem tudomásul, hogy nem a hatalmas betondzsungel vesz körül a vadul villogó fényeivel, hogy nem egy forgalmas út szélén állunk a lakásom épülete előtt.
A környéket félhomály borította. Az egyedüli fényt csak a csillagok és a Hold ragyogása szolgáltatta. Sugaraik a vízfelület hullámain táncolva varázslatos látványt nyújtottak a számunkra. Csak néhány tücsök ciripelése, s a hullámok halk morajlása törte meg az éjszaka csendjét. Nagyot szippantottam a sós levegőből.
Aztán észbe kaptam és Chacet elengedve leszálltam mögüle. Ő is követett, majd a partra indultunk sétálni.
- Nate meg akarja kérni Nora kezét... - szólaltam meg kicsivel később.
- Tudom. Segítettem neki kiválasztani a gyűrűt. - szakított félbe.
- Holnap. - fejeztem be a mondatot.
- Mi? - állt meg döbbenten.
- Ma mesélte el és megkért, hogy segítsek. - vontam vállat.
- Mégis miben? Te térdelsz le helyette? - poénkodott.
- Lökött. - vágtam oldalba.
A közelben megláttam egy padot, így arrafelé vettük az irányt. Chaceszel szembefordulva törökülésben ültem le, s megvártam, míg ő is kényelembe helyezkedik.
- Tudod Nate fél tőle, hogy Nora visszautasítja, amit meg is értek.
- Mégis miért?
- Azt hittem már hallottad a történetet. - Chace tagadólag megrázta a fejét, így belekezdtem - Utolsó egyetemista évünk elején Nora megismerkedett egy sráccal. Heteken belül összejöttek, aztán fél év múlva Max megkérte a kezét. Nora gondolkodás nélkül mondott igent. Sugárzott a boldogságtól, madarat lehetett volna fogatni vele. Úgy másfél hónapja voltak már eljegyezve, mikor egyik délután előbb ért haza. Gondolta, meglepi a vőlegényét, de helyette ő döbbent meg ugyanis egy csajjal találta a hálójukban. - Chace felszisszent, de nem szólt közbe, így folytattam – Max röpült, Nora pedig iszonyatosan kiborult. Még aznap átköltözött hozzám a közös lakásukból. Eleinte teljesen elhagyta magát, semmi sem érdekelte, aztán meg a munkába menekült. Hónapokig rémálmok gyötörték, amikből sikítva, zokogva ébredt. Majd' egy évembe telt, míg sikerült visszahoznom az igazi énjét, de a férfiaktól továbbra is tisztes távolságot tartott. Nate az egyetlen, akit azóta ilyen közel engedett magához. Ennek ellenére még én sem vagyok benne biztos, hogy igent fog mondani. A legkevesebb, amit tehetek, hogy segítek egy tökéletes este megteremtésében. - összehúztam magamon a pulcsit, mert az esti hűvösebb levegőnek köszönhetően kezdtem fázni.
- Számíthatsz rám is, ráérek egész nap. - mondta, miközben kibújt a kabátjából és rám terítette.
- Köszi. - mosolyodtam el - Rendben, ha van kedved hozzá.
- Nate olyan, mintha a testvérem volna. Fontos a boldogsága, és ha az kell hozzá, hogy Nora igent mondjon... - egymásra néztünk, majd felnevettünk.
Beállt köztünk a csend, egy ideig mindketten a tájat szemléltük és csak ültünk a másik mellett. Éreztem, hogy a fáradtság egyre jobban úrrá lesz rajtam, így megkértem Chacet, hogy vigyen haza.
Visszatérve a nyüzsgésbe olyan irreálisnak tűnt az imént együtt eltöltött nyugodt pár perc, mintha meg sem történt volna. Az épület előtt elköszöntem tőle és megbeszéltük, hogy holnap jön, amint tud. Csak a lakásomban szembesültem vele, hogy az idő csak úgy repült és a maximum tizenöt percesnek gondolt kis kitérő jócskán több volt egy óránál is. Sietősen kapkodtam le a ruháimat a fürdőben és álltam be a zuhany alá. Miután végeztem a pizsamámba bújtam és feküdtem is be az ágyba. Holnap szükségem lesz minden energiámra, kipihentnek kell lennem... Szemeimet lehunytam, s az álom pillanatok alatt utolért.

Miután kinyomtam az ébresztőt még engedélyeztem magamnak pár perc lustálkodást, majd kipattantam az ágyból és készülődni kezdtem. Egy kis reggeli és az elmaradhatatlan kávé elfogyasztása után kész voltam, hogy belevessem magam egy újabb mozgalmas napba.
A bejáratból még visszafordultam a kulcstartómért, majd az ajtót feltárva határozottan léptem ki, de ijedtemben meg is torpantam. Csak centiméterek választottak el, hogy beleszaladjak a kezét kopogásra emelő Chacebe. Egy pillanatig még mindketten döbbenten pislogtunk a másikra, majd kitört belőlünk a nevetés.
- Jó reggelt! - mosolyogtam továbbra is - Nem számítottam rád ilyen korán.
- Szia - ölelt meg, s nyomott két puszit az arcomra - Ráérek egész nap és valahogy éreztem, hogy nem fogsz lustálkodni.
- Nem is értem, miből jöttél rá. - csóváltam meg a fejem.
- Rejtett képesség - kacsintott rám - Hova megyünk? - érdeklődött.
- Vásárolni, de előtte még be kell ugranom a céghez. - feleltem, miközben már az ajtót zártam.
- Oké.
Beszálltunk a liftbe, megnyomtam a 0. emelet gombját és folytattam a terveim felvázolását. Az ajtó kinyílt, Chace pedig értetlen pillantásokkal nézett rám.

- Ugye nem gondoltad, hogy majd taxizni fogunk, mikor ennyi helyre kell mennünk? – kérdeztem tőle.

- Csak szimplán meglepett, hogy van kocsid. – magyarázta.

- Nem te vagy az egyetlen. Nem értem, hogy miért olyan megdöbbentő hír az, hogy van jogsim és időnként vezetek. – jegyeztem meg, miközben odaértünk az Audihoz.

- Talán mert az esetek többségében taxival közlekedsz?

- Lehet benne valami. – adtam neki igazat.

Először a cég felé vettük az irányt két okból kifolyólag. Az egyik, hogy ismét van pár aláírni való papír, a másik pedig, hogy egy szívességet szeretnék kérni Ivytől. Amint a motor leállt a Magic Fashion előtt Chace felé fordultam. Rövid hezitálás után úgy döntött, hogy inkább megvár a kocsiban. Nem akartam semmit rákényszeríteni, így megígértem, hogy sietek vissza, majd pattantam is ki a járműből és a bejárat felé igyekeztem. Húsz perc alatt sikerült mindent elintéznem. Chace meg is jegyezte, hogy nagyon gyors voltam.
Az utunk ez után egy bevásárlóközpontba vezetett, hogy minden szükséges élelmiszert megvegyünk.
- Mint leghűbb segédednek, igazán elárulhatnád, mit fogunk főzni. - szólalt meg méltatlankodva, miközben a bevásárlókocsit tolta.
- Ananászos csirkemellet, desszertnek pedig vérnarancsos pohárkrémet mandulás grillázzsal. - oldalról felé pillantottam, így pont láttam, amint hatalmasat nyel.
- Éhes lettem.
- Te akartad tudni. De nyugi, nem csak két főre fogunk főzni, marad nekünk is vacsorára.

- Ezt vegyem meghívásnak? - húzogatta a szemöldökét.
- Annak szántam. - villantottam rá egy mosolyt, mire elnevette magát.
Ugyan azt nem mondanám, hogy gyorsan végeztünk, de szerencsére minden hozzávalót megtalálunk, - így nem kellett még számtalan boltot bejárnunk, mert valami hiányzik - és ez a lényeg.
Másfél óra múlva már a konyhámban pakoltunk le. Chacet pár percre magára hagytam, míg átöltöztem egy kényelmes itthoni ruhába, amit akár nyugodtan össze is koszolhatok.
- Reggeliztél már? - érdeklődtem, amint visszaértem.
- Nem.
- Akkor először összeütök neked valamit. Üres gyomorral nem segíthetsz, mert megeszed az alapanyagokat. - cukkoltam.
- Kikérem magamnak! Most meg vagyok sértve. - fonta keresztbe a karjait, s duzzogva nézett rám. - Nagyon finomnak kell lennie, hogy kiengesztelj. - figyelmeztetett.
Mosolyogva álltam neki a reggelije elkészítésének. Jó kedvem töretlen maradt, mialatt azt figyeltem, milyen gyorsan tömi magába a késsz ételt.
- Megbékélt az uraság? - kérdeztem, miután a székén hátradőlve a hasát simogatta.
- Fogjuk rá. Majd a vacsora után állást foglalok ez ügyben. - szólalt meg nagy kegyesen pár perc hallgatás után.
- Színészek. - csóváltam meg a fejem, majd kitört belőlünk a nevetés.
Ezek után megcéloztunk a konyhát.
- Főnökasszony, várom parancsait. - bohóckodott tovább.
- Először a desszertet csináljuk meg, mert az jó hidegen finom.
- Mit csináljak?
- Ott vannak abban a zacskóban a gyümölcsök,- mutattam a pultra - az ananász kivételével megpucolhatnád őket. A vérnarancsot ki kell majd filézni, a levére lesz szükségem a krémbe, de pár gerezdet majd lehet, hogy rakhatnánk az aljába is.
- Rendben.
Amíg Chace a gyümölcsökkel foglalatoskodott, addig én nekiálltam megcsinálni a mandulás grillázst. Miután kiöntöttem egy sütőpapírra, hogy hűljön, hozzáfogtam a krém elkészítéséhez. Konyhai segédem szépen sorban adogatta, amire épp szükségem volt. Mikor már a vérnarancs levét kevertem a krémhez, megkértem, hogy vegyen le fagyis kelyheket, amibe majd bele tudjuk rakni. Ám amikor kivett egy üdítős poharat kitört belőlem a nevetés. Miután körülírtam neki, hogy hogy is néz ki az, ami kell nekünk, meg is találta.
A rádióban felcsendülő dalt dúdolgattam, miközben a krémet adagoltam ki.
- Nem értem, hogy tetszhet neked ez a szám. Ráadásul mostanában mindenhol ez megy… - jegyezte meg engem figyelve.
- Nem azért tetszik egy zene, mert sokan megosztják vagy szépen énekli az előadója. Hanem, mert… valahol belül megérint és mond valami újat minden egyes alkalommal, amikor meghallgatom. Sokszor egy szám képes felidézni egy pillanatot, egy érzést, egy személyt vagy egyszerűen csak egy emléket, ami mosolyt csal az arcomra. - vontam vállat.
- És ehhez mi fűződik? - kérdezte.
Sajnos többször is előfordult már velem, hogy előbb mondtam ki azt, ami eszembe jutott, mint hogy átgondoltam volna. Épp készültem volna rávágni, hogy ha ezt a dalt hallom, mindig ő jut az eszembe, de szerencsémre a csörgő telefon megmentett eme ballépésemtől.

 - Fenébe! - morogtam kétségbeesetten, miután leraktam.            
- Baj van?
- Az nem kifejezés. Ivy nem tudott szerezni helyet, ahol Nate-ék tudnának vacsorázni. Mindenképpen a tömeg elől elzárt nyugodt tengerparti rész kellene. - sóhajtottam fel idegesen.
- Az egyik ismerősömnek van egy háza magánstranddal egy nagyon szép részén a partnak. Beszélek vele.
- Rendben.
Amíg Chace telefonált idegesen járkáltam. Ha más nem, akkor kénytelenek lesznek otthon vacsorázni. Végülis, ha szépen feldíszítjük a teraszt, az is tud romantikus lenni...
- Szívesen odaadja, de nincs a városban. Viszont van egy gondnok, aki rendben tartja a házat. Megadta a címét, elugrok a kulcsokért. - mondta Chace, mire megkönnyebbülésemben magamhoz öleltem.
Amíg Chace elment, én nekiláttam az ananászos csirkemell elkészítésének. Épp a húsokat sütöttem elő egy serpenyőben, mikor kopogásra lettem figyelmes.
- Nyitva! - kiabáltam ki, mert nem tudtam elszabadulni a tűzhelytől.
- Megjöttem. - csendült fel Chace hangja a bejárat felől.
Hátrapillantva láttam, hogy mosolyogva kezében egy kulcscsomót lóbálva közeledik felém.
- Oh, hála az égnek! Profi vagy!
- Segítsek valamit?
- Az ananászt kell még felszeletelni és megpucolni. Ha van kedved, akkor...
- Oké.

Amint mindennel elkészültünk elkezdtem összeszedegetni a szükséges dolgokat, amiket el kell majd vinnünk. Egy fonott kosárba bepakoltam a tányérokat, evőeszközöket, poharakat, szalvétákat és egy vázát is. Fél óra múlva úgy döntöttünk jobb lesz, ha indulunk. Útközben Nate is telefonált, hogy minden rendben van-e. Chace megnyugtatta, hogy igen és megadta neki a ház címét.

Már maga az épület is gyönyörű látványt nyújtott. De amint kimentünk a teraszra elakadt a lélegzetem. A fedett tér nagyon igényesen lett berendezve. Az uralkodó szín a világos barna, bézs és halványzöld volt. Ám a figyelmemet ez csak addig kötötte le, amíg tekintetem az előttünk elterülő partra tévedt. Mivel az út majdnem ötven percig tartott, így nem volt sok időm a tájban gyönyörködni, neki kellett állnunk pakolni. Egészen a víz közelébe levittünk egy kerti faasztalt és két széket. Amíg Chace kihozta a nagy és kisebb fáklyákat addig én az asztalt terítettem meg. Már csak az utolsó simítások voltak hátra, mikor jött az sms, hogy tíz perc és itt vannak. A tányérokra szépen megtálaltam, közben Chace meggyújtotta a mécseseket is. Még egy utolsó pillantást vetettem a „művünkre”, mielőtt beléptem volna a lakásba. Az asztal és a székek körül félkör alakban az üveg gyertyatartókban világítottak a gyertyák, ahogy a fáklyák lángjai is a levegőt nyaldosták. Az asztalon a hófehér terítő, a melegen gőzölgő ételek, a pislákoló mécses, valamint egy váza Nora kedvenc orchideájával tökéletes képet alkotott, melyet a lemenőben lévő nap és a tenger látványa csak még magával ragadóbbá tett. Halkan felsóhajtottam, - őszintén reméltem, hogy minden nagyon jól fog sikerülni - majd követtem Chacet, hogy újra a lakásom felé vegyük az irányt egy kellemes vacsora és beszélgetés reményében.