2011. június 6., hétfő

Prológus



Prológus




Nyári délután van. A nap hétágra süt. Egy mezőn ülünk a közeli tó partján. Teljes nyugalom vesz körbe minket, a csendet csak a szél által keltett hullámok halk moraja töri meg. Tekintetem a mellettem ülő srácra függesztem, s közben egy sóhaj szakad fel belőlem. Mosolygós arca és égszínkék szemei, most is, mint minden egyes alkalommal, teljesen elvarázsolnak. Mit meg nem adnék, ha tudnám, mit érez irántam vagy, hogy most épp mi jár a fejében. 
Évek óta szinte elválaszthatatlanok vagyunk, mondhatni legjobb barátok. Nagyon jól megértjük egymást. S ugyan ha az iskolában egyfajta álarcot is visel, én azon kevesek közé tartozom, akik ismerhetik az igazi énjét. Bizalmasának tekint, ez biztos. Olyan titkokba avat be, amiket más nem tudott róla és állítása szerint soha nem is fog. 
Ahogy az arcát figyeltem, egy újfajta elhatározás született meg bennem. Vagy most, vagy soha. Tökéletes alkalom, senki nem zavarhat meg minket, hiszen rajtunk kívül senki sincs itt. Tudtam, ha most nem teszem meg, egész életemben bánni fogom...
- Min gondolkodsz? - mivel nem válaszoltam, csak kérdőn felvontam a szemöldököm, hozzátette - Ha valami aggaszt vagy eltöprengsz, akkor ráncolod a homlokod. Nem, ne is tagadd, ismerlek már! Meséld el, hátha tudok segíteni! - mosolyodott el bíztatóan. 
Mély levegőt vettem, majd belekezdtem, mielőtt még meggondolhattam volna magam.
- Chris, tudnod kell valamit... Biztos vagyok benne, hogy te is hallottad már, amit a suliban terjeszt valaki rólam, rólunk - ő aprót bólintott, jelezve hogy tisztában van vele, mire is gondolok egész pontosan. - Szeretném, ha tőlem tudnád meg az igazat. Tényleg szeretlek! És nem azért, mert jól nézel ki. Én Téged ismerlek, nem úgy, mint néhányan, akik a barátjuknak neveznek. Imádom a nevetésed, azt hogy néha egy kis buta megjegyzésem után is képes fülig érni a szád. Azt, hogy gyakorlatilag bármiről képesek vagyunk beszélgetni, és ha mégsem jár megállás nélkül a szánk, akkor sem kínos a csend. Ha együtt vagyunk, valahogy mindig repül az idő. Szeretem azt a nyugodtságot és biztonságérzetet, ami eltölt, ha veled vagyok. Én egyszerűen csak... szeretlek! - suttogtam félve az utolsó szót, miközben tekintetemmel az övét kerestem. 
- Mégis mióta? - kérdezte elhűlve.
- Egy ideje. Csak sosem volt elég bátorságom elmondani. Amikor pedig rászántam volna magam, jöttél és elmesélted, hogy beleszerettél valakibe. Én boldognak szerettelek volna látni, így hallgattam. De nem bírom tovább magamban tartani. Ez az igazság. Szeretlek, és ez ellen nem tudok tenni semmit. A szívemnek nem szabhatok határokat. - vontam vállat.
Éreztem, hogy a szemem kezdik ellepni a könnyek, így a fejem lehajtva a földet kezdtem pásztázni és próbáltam nem elsírni magam.
Néma csend telepedett ránk, amit csak a madarak csiripelése, valamint a szél tört meg. Már épp azon voltam, hogy felállok, és magára hagyom, hadd eméssze az imént hallottakat, mikor megszólalt.
- Ezzel most komolyan megleptél. Carrie, kérlek, nézz rám! - tekintetem rá szegeztem - Szeretlek, de csak, mint az egyik legjobb barátomat. Nem hiszem, hogy ez működne köztünk... és azt sem akarom, hogy a barátságunk lássa a kárát annak, ha megpróbálnánk és rosszul végződne a dolog.
- Értem, de ne akard bemagyarázni, hogy a barátságunkat félted... - a hangom kissé rekedt volt az elfojtott sírástól.
Nem reagált semmit a kijelentésemre, ezzel mintegy beismerve, hogy igazam van. Jó tíz perc múlva - ami szótlanul telt - felálltam, leporoltam a nadrágom és rá néztem.
- Mennem kell. Anyunak megígértem, hogy elkísérem vásárolni. Nemsokára hazaér. Majd később találkozunk.
Ő odajött hozzám, adott két puszit - ami ugyan megszokott volt, de nem gondoltam volna, hogy ezek után is... - aztán átölelt. Ezzel még jobban meglepve. Karjaim automatikusan fontam a nyaka köré. Annyira természetesnek tűnt ez a mozdulat. Leírhatatlan érzéseket keltett bennem, ahogy magához húzott, én pedig hozzá simultam. Mintha ez már rég megszokott lett volna, pedig nem. Vettem egy mély levegőt, beszívva az illatát.
- Sajnálom! - suttogta - Tényleg szeretlek, de úgy látszik nem eléggé. - elengedtük egymást. Halkan sóhajtottam, majd felnéztem rá.
- Maradsz? - kérdeztem csendesen. 
- Igen, még egy kicsit. 
- Rendben. Akkor később - halvány mosolyt erőltettem ajkaimra, majd egy gyengéd puszit nyomtam az arcára, aztán otthagytam őt. 
Amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem a mezőről. Amikor úgy éreztem elég messze vagyok tőle, leroskadtam a földre. A torkom elszorult, a szemeim szúrták a könnyek, képtelen voltam tovább visszatartani, másodperceken belül kitört belőlem a zokogás. Tudtam, annyira tudtam, hogy ez lesz. Mégis iszonyatosan fájt szembesülni a rideg valósággal. Úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívem. Felhúztam a térdeim, s átkaroltam őket a kezemmel, s előre- hátra ringattam magam. A sírásom csak nem akart csillapodni. Éreztem, már ott és akkor éreztem, hogy elvesztettem egy barátot, aki számomra mindennél fontosabb volt.
Az alatt a röpke fél óra alatt lezajlott beszélgetés örökre beleégett az emlékezetembe, nyomot hagyva a szívemen. S biztos voltam benne, hogy semmi nem lesz képes kitörölni onnan... 

4 megjegyzés:

  1. Sziaaa! :)))

    Szép kezdet volt! ;) Nagyon várom a folytatást és nemcsak az 1. fejezetet, hanem ÉN már a 7.-re is kíváncsi (jus for you: iváncsik) vagyok! :D

    Na de egy kicsit(!) komolyra fordítva a szót. (Nem azért, hogy megsértődj ;) De el kell mondjam, hogy Te is tudsz hibázni... Csak megemlítem, mert nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez nem a blogger hibája e. xD Úgyhogy ha holnap elovastad ezt a kis szívet melengető komit, akkor utána nézd meg az itt fent lévő prológust! ;)

    A blog nekem nagyon bejön! A képekkel kicsit még hadilábon állok, de Salais kisasszony képe nagyon bejövős! xD
    A fejléc nekem személy szerint nagyon elnyerte a tetszésemet. :-))

    Csak így tovább, és én is csak azt tudom mondani: önbizalom és sok, sok ihlet! :D kívánom ezt Neked! :P

    puszi, Ivcsi

    VálaszTörlés
  2. Sziaa :)

    Jajj, az a kis inside poén... :D komolyan, kellett nekem elmondani XD sokszor eszedbe jut neked is, mi? :) Főleg azóta, hogy Gergi fan vagy. Szépen lassan nagy Mkb drukkert faragok belőled :P

    Hát drágám ez nem jött össze. Bizonyítékom is van :) A prológus wordben teljesen hibátlan. Nem értem, hogy miért de egy helyre berakott plusz fél mondatot. Máshol meg összekeverte őket. Nem mondtam soha, hogy nem hiábzok. Egy két elirás azért be becsúszik nálam is, de azért ez feltűnt volna...
    Minden esetre köszönöm, hogy szóltál, már kijavítottam.

    Képeket azóta lecseréltem, de még lesz változás bőven. Még nagyon kezdetleges a blog.
    Igen, az a kép szerintem is jó róla :P

    A fejléc, hát elöször csak ideiglenesnek készült. Röpke öt perc alatt összedobtam, de nekem is tetszik, szóval marad egy jó ideig :)

    Köszönöm, azt hiszem szükségem lesz mindkettőre és természetesen rád is :)hiszen tudod, amíg a szerkesztőm áldását nem adja rá, addig azt más nem látja :D

    puszi, Csillud

    VálaszTörlés
  3. Szia:D
    Ne haragudj hogy ilyen későn írok csak. Nagyon tetszik, nagyon -nagyon jóóóó:D Tetszik hogy egy emlékkel illetve egy in medias res kezdéssel indítottad az egész történetet. Teljesen élethű az eset, már szinte magam előtt láttam a jelenetet. Ami nagyon szomorú, viszont fantázia felkeltő is egyben. Mert érdekel hogy mi lesz a két fiatal sorsa.
    A cím is magával ragadó, főleg egy olyan olvasónak mint én, aki él-hal a romantikus történetekért. Úgy hogy kíváncsian várom a folytatást:D
    A képek is nagyon szépek,és szemre valóak:P Ennyi helyes pasit egy történetben még nem láttam:P Maga a blognak a feeling-je is nagyon tetszik. Főleg a fejléc. Nagyon szép lett!! Ügyes vagy nagyon!!!
    Nagyon büszke vagyok Rád hogy bele vágtál egy saját történetbe. Biztos hogy nagy sikered lesz vele. Csak így tovább!!!! Nagyon sok ihletet és erőt kívánok hozzá. Rám mindig számíthatsz!!!
    puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Miért haragudnék? Örülök, hogy írtál.
    Hát, ha tényleg ennyire élethűre sikeredett, annak örülök. Akkor elértem a célom.
    Pedig a cím született meg legutoljára. Hosszas töprengés után. Valami újat és találót akartam, aztán eszembe jutott egy könyv címe és azt változtattam meg egy kicsit. Szerintem illeni fog a történetre, ezért is maradtam végül ennél...
    Hát igen, lehet válogatni közülük az már egyszer biztos :P azt hiszem kezdem is megirigyelni Carriet :) tényleg nem mindennapi a felhozatal :D
    Köszi, örülök hogy tetszik. Mint említettem, csak ideiglenesnek indult.
    Majd meglátjuk, hogy mennyire fog tetszeni a többieknek, hiszen ez most nem Robertes. Más irányvonal...
    Hát ihletre biztos, hogy szükségem lesz! :)

    puszi

    VálaszTörlés